2. fejezet

Másnap már korán reggel motoszkálások hallatszottak az új házban. A Beast tagjai készülődtek, interjút készít velük az egyik koreai újság, aztán pedig fotózásuk lesz. Doojoon nehezen tápászkodott fel, de mint leader az ő feladata volt, hogy felkeltse a többieket. Először a mellette lévő ágyon alvó Dongwoonhoz lépett oda.
- Jó reggelt édesem. – guggolt le a fiú mellé, apró puszit nyomva annak arcára. Egy kellemes mormogás jött válaszul, de Woonie szemei továbbra is csukva maradtak. Doojoon elmosolyodott és kisimított egy tincset kedvese arcából. Olyan édesdeden aludt akár egy kisbaba, a legszívesebben fel sem keltette volna, csak ült volna itt az ágya mellett, és nézte volna, ahogy alszik, de nem tehette.
- Woonie – suttogta füléhez hajolva, majd hirtelen ötlettől vezérelve, ráharapott a fiú fülcimpájára. Dongwoon felnyögött, mire Doojoon belecsókolt a fiú nyakába, majd sok kis apró puszival borította be selymes bőrét. Érezte amint két kar átfonja a derekát, és az egyik kéz rögtön bekúszik pólója alá, meztelen hátát kezdve el simogatni. Doojoon lejjebb húzta kissé Woonie pizsamájának ujját, és most meztelen vállát kezdte el csókolgatni, jobb kezét közben becsúsztatta a fiú pizsamafelsője alá és hasát kezdte el cirógatni. Mielőtt keze lejjebb vándorolhatott volna, mobilja ébresztőjének csengése rángatta vissza a valóságba.
- Aish! – hajtotta fejét Woonie mellkasára. Dongwoon beletúrt Doojoon fekete hajába és játszani kezdett a fiú rövid tincseivel.
- Ne mérgelődj! Nem tesz jót az egészségednek. – hallotta a maknae kissé korholó, ugyanakkor kedves szavait.
- De ha nem lenne ez a fránya interjú... – emelte fel fejét, bánatos tekintetét a fiú arcára szegezve.
- Akkor mi lenne? – kérdezte Woonie szája sarkában huncut mosollyal, mint aki pontosan tisztában van vele mi jár a másik fejében.
- Ez! – hajolt le Doojoon száját Dongwoon szájára tapasztva, szenvedélyes csókcsatába invitálva a fiút. Kezével a fiú oldalát kezdte el simogatni, és érezte, hogy újra elönteni a szenvedély. Mindennél jobban kívánta őt, és csak nagy nehézségek árán tudta kordában tartani vágyait.
- Majd este kárpótollak – ígérte lihegve Dongwoon mikor végre kissé levegőhöz jutott.
- Na persze, majd ha ebben a kuplerájban lesz egyáltalán lehetőségünk kettesben maradni. – morgolódott Doojoon.
- Mit mondtam előbb a mérgelődésről? – nézett rá Woonie szemrehányóan.
- Hogy nem tesz jót az egészségemnek. Igenis! Értettem! – mosolyodott el Doojoon. – Na megyek felkeltem a többieket is, mert tényleg elkésünk.
Átment Gikwangékhoz, aztán Junhyungékhoz, hogy felébressze a maradék négy tagot is. Mikor visszaért a szobájába Dongwoon épp átöltözött, nekitámaszkodott hát a falnak, és onnan figyelte csendben a maknaet. Legszívesebben odament volna hozzá és átölelte volna, végighúzva ujjait a fiú selymes bőrén, kidolgozott izmain, de tudta, hogy akkor nem bírná magát visszafogni, és végleg itt ragadnának. Ami végeredményben nem lenne olyan rossz, kivéve, hogy a menedzser kinyírná őket. Na, meg persze, hogy magyaráznák ki magukat. A tagokon kívül senki nem tudott a kapcsolatukról. A rajongók előtt is a lehető legkevesebb fanservicet engedték meg maguknak. Néha szörnyen nehéz volt, és tudta, hogy Woonie is hasonlóan szenved, de akárhányszor ránézett a fiúra, úgy érezte bármilyen nehézséggel képes szembenézni, csak hogy ne veszítse el őt.
Dongwoon megfordult, de ijedtében ugrott egyet, nem számított rá, hogy Doojoon a szobában van.
- A szívbajt hoztad rám – torkolta le.
- Ne haragudj – nézett rá azokkal a bűnbánó kiskutyaszemekkel, amiknek Woonie sosem tudott ellenállni.
- Ahelyett, hogy bámulnál, inkább kezdj el öltözni, a végén majd még rád kell várni! – morogta Dongwoon, hogy leplezze zavarát, majd gyorsan nekiállt összehajtogatni a pizsamáját, de olyan precízen, hogy az bármelyik háziasszony javára vált volna. Doojoon magában mosolygott mialatt kivette egyik boxerét a fiókból, pontosan tudta milyen hatással van a kis maknaera.
Gikwang miután Doojoon felébresztette őket, elment gyorsan lezuhanyozni, aztán a konyhába sietett, hogy valami reggelit készítsen a fiúknak. Kora reggel lévén nem volt sorban állás a fürdőnél, ahogy náluk lenni szokott, mikor Hyunseung órákra lefoglalja azt, így Gikwang hamar elkészült. Benézett a hűtőbe, de eszébe jutott, hogy ők még nem is vásároltak be, és nem akart a tegnapi után megint problémát így gyorsan leszaladt a boltba. Ezalatt Junhyung próbálta valahogy magához téríteni Yoseobot, akinek sehogy sem akaródzott felkelnie.
- Csak még egy kicsit hyung, csak még egy kicsit had aludjak. – mormolta csukott szemekkel.
- Nem lehet Seobie, muszáj felkelned. – kérte kedvesen a fiatalabbat, aki ügyet sem vetett rá, megfordult, majd aludt tovább. – Hát akkor kénytelen leszek keményebb eszközökhöz folyamodni. – ült ki kaján vigyor az arcára. Odalopódzott Yoseobhoz, lehúzta róla a takarót, óvatosan a csípőjére ült, majd teljes erejéből csikizni kezdte a fiút.
- Áááááá, Junhyung neeee, kérlek, hagyd abba. – sikoltozott a fiú.
- Felkelsz akkor?
- Iiigen, csak hagyd abba, kérlek!
A rapper leszállt róla, majd elégedett mosollyal leült az ágya szélére.
- Ezt még megbánod – fogadkozott haragos szemekkel Yoseob.
- Hiszem ha látom – nevetett fel Junhyung. – Na, gyere, inkább menjünk fürdeni, mielőtt elkésünk.
Miután mindenki elkészült, helyet foglaltak az ebédlőben, pont jókor, mert Gikwang is akkor érkezett meg.
- Fél pillanat, máris tálalom a reggelit.
- Vásárolni voltál? Nem volt semmi a hűtőben? – kérdezte Junhyung.
- De, csak nem akartam megint cirkuszt.
- Ha az a két hülye még egyszer be mer szólni, leverem őket.
- Nyugi Junhyung - csitította őt Doojoon. – Nem akarunk balhét senkivel.
A rapper dörmögött még valamit az orra alatt, de a konyhából kiáradó finom illatok elfelejtettek vele minden rosszat. Gyorsan megreggeliztek, aztán elindultak a stúdióba.

Hyukie kinyújtóztatta zsibbadt tagjait, majd az órájára nézett, fél 11 állapította meg, szerencsére mára nem volt semmi programjuk, így addig lustálkodhattak, ameddig csak akartak. Épp fordult volna a másik oldalára, mikor Choco kezdett el ugatni, jelezve, ideje, hogy a gazdája kivigye az udvarra, hogy elintézhesse a reggeli dolgát. Kifelé menet mozgásra lett figyelmes a konyha felől, Wookie és Sungmin tüsténkedtek, reggelit készítve a fiúknak. Amíg Choco elvégezte, amit el kellett, ő is sétált egy kicsit a friss levegőn. Mire visszaért a szobájába, már Donghae is felébredt.
- Jó reggelt álomszuszék – üdvözölte barátját belépve az ajtón.
- Reggelt – ásított egyet Donghae.
- Csak nem vagy még álmos?
- Nem, inkább éhes.
- Akkor menjünk reggelizni, az előbb már láttam Wookiékat a konyhában.
Hae rögtön kipattant az ágyból, és máris kiszáguldott az ebédlőbe. Siwon és Leeteuk már javában reggeliztek.
- Jó reggelt! - köszönt vidáman Donghae, majd jó kisfiú módjára leült az egyik székre, úgy várta, hogy Ryeowook tálalja a reggelijét. Időközben Eunhyuk is megérkezett, és helyett foglalt mellette.
- Jó reggelt! - üdvözölt mindenkit.
- Jó reggelt! - köszöntek a többiek is.
- És fiúk, mi a program mára? - érdeklődött Leeteuk.
- Én azt hiszem lemegyek kicsit gyakorolni. Ugye azt mondta a menedzser, hogy az alagsorban ki van alakítva egy táncterem? - kérdezte Eunhyuk.
- Igen.
- Megyek veled én is, Hyukie.
- Nehogy egy fél percre is elszakadjatok egymástól, mi? - nevetett Siwon.
- Haha - grimaszolt Hae. - Na és te mit fogsz csinálni?
- Együtt ebédelek apuval, aztán pedig készülődök az estére.
- Estére?
- Aha, kedvem támadt egy kicsit szórakozni.
- Mehetünk mi is?  - nézett rá a két fiú kiskutya szemekkel.
- Felőlem - vonta meg a vállát Siwon.
- Ez az! - öklözött mindkét srác a levegőbe.
- Azért csak óvatosan azzal a szórakozással. - szúrta közbe Leeteuk.
- Igenis, hyung. - mondták egyszerre mindhárman vigyorogva, de Teuknek volt egy olyan érzése, hogy fog számára még meglepetéseket tartogatni az este.
- Na akkor mi megyünk is le a táncterembe.  - állt fel Hyukie. - Hánykor indulunk Siwon?
- Pontban este 8-kor.
- Okés - intett Hyukie, és Donghaeval a nyomában elindult kifelé.
Azt hitték egyedül lesznek majd a táncteremben, de mikor benyitottak meglepve tapasztalták, hogy valaki már gyakorol bent.
- Szia, Joon.
- Sziasztok, fiúk - köszönt vissza amaz anélkül, hogy a táncolást akár egy pillanatra is abbahagyta volna.
A két fiú nekidőlt a falnak, és várták, hogy Joon végre befejezze.
- Balett - húzta el a száját megvetően Hae. - Hé sokáig tart még? - kiáltott oda a fiúnak.
- Közöd?
- Hé te, vigyázz a szádra!
- Mert, különben mi lesz? - fordult feléjük Joon összeszűkült szemekkel.

Mir mosolyogva baktatott lefelé a lépcsőn. Nem is telt olyan rosszul az első éjszakája. Álmos volt, így hamar elaludt. Mikor reggelizni ment, összefutott Joonnal, a fiú már evett, és épp lefelé tartott az alagsorba táncolni, Mirrel megbeszélték, hogy később ő is csatlakozik hozzá. Mikor benyitott a terembe, tágra nyíltak szemei a csodálkozástól. Nemcsak Joon volt a teremben, hanem Donghae és Eunhyuk is, és nagyban veszekedtek.
- Eunhyuk bárhol, bármikor 5 perc alatt letáncol! - vetette oda Hae.
- Igen? Azt kötve hiszem! - vágott vissza Joon.
- Pedig jobban jársz, ha elhiszed. Nálad még én is jobb vagyok!
- Ezt vehetem kihívásnak?
- Annak veszed, aminek akarod!
- Fiúk, ti meg miért veszekedtek? - szaladt oda hozzájuk Mir.
- Te még kicsi vagy ehhez, maradj ki belőle! - förmedt rá Hae, miközben lökött rajta egyet.
- Hé, nem merd bántani Mirt! - lépett egyet Donghae felé Joon, kezét ökölbe szorítva, látszott rajta, hogy forr a dühtől.
- Mert, különben mit csinálsz? - kérdezte gúnyosan Hae.
- Megismertetlek közelebbről az öklömmel!
- Én meg téged az enyémével, ha hozzá mersz érni Haehoz! - sietett barátja védelmére Eunhyuk.
- Miért kell nektek mindig veszekedni? Miért nem tudtok békében meglenni? Olyanok vagytok, mint az óvodások! Mindannyian nagyszerű táncosok és énekesek vagytok! Teljesen felesleges állandóan vetélkedni! Szánalmasak vagytok! - a maknae hangjából csak úgy sütött a gúny, arca kipirult az izgalomtól, szemei szikrát szórtak.
Donghae tágra nyílt szemekkel bámult a fiúra, testén addig ismeretlen érzés futott át. Maga sem értette, mi történik vele, de Mir tekintete szinte megbabonázta. Annyira más volt most a fiú. Csak állt és bámulta, mozdulni sem tudott.
- Mir, én... - lépett felé Joon, de a fiú tüntetőleg elfordította a fejét.
- Sajnálom - hebegte Hyukie.
Mir rájuk nézett, tekintete még mindig haragos volt, majd egy szó nélkül elhagyta a termet.
- Azt hiszem jobb, ha mi is megyünk - Hyukie hangja most halk volt és visszafogott. - Gyere Hae!
De a fiú meg se mozdult.
- Hae! - lebegtette meg Eunhyuk kezét barátja szeme előtt.
- Igen? - kérdezte Hae zavarodottan.
- Gyere, menjünk.
- Ja, rendben.
Azzal a két fiú magára hagyta Joont, akinek ezután már egyáltalán nem volt kedve táncolni.

A nap hátralévő részében, nem történt semmi különös, ám vacsorára váratlan vendég érkezett.
- Shindong. Hát te mit keresel itt? - csodálkozott Sungmin mikor meglátta a fiút az ajtóban.
- Na szép! Így kell fogadni a haverodat?
- Ne haragudj, csak meglepődtem. Gyere beljebb. Épp vacsorázni készültünk, velünk tartasz?
- Naná. Sziasztok fiúk! - lépett be az ebédlőbe.
- Szia, Shindong. Mi újság? - érdeklődött Kangin.
- Minden rendben. Csak gondoltam megnézem, mi van veletek, hogy telik az első nap.
- Hát, néhány kisebb súrlódástól eltekintve, egész jól megvagyunk. - mosolygott Yesung.
- Akkor jó. Wookie, ez mennyei! - sóhajtott fel Shindong.
- Na mi van rosszul főz az asszony? - húzta az agyát Siwon.
- Dehogyis! Nagyon is jól főz! De aki egyszer megkóstolja Wookie főztjét, az soha többet nem felejti el.
Erre mindenki felnevetett, tudták Shindong mennyire szereti a hasát.
- Na, és hol van Kyu? - nézett körbe Shindong.
- Szerinted? - vigyorgott Eunhyuk.
- Kockul, mint mindig. Bárhol ellenne a srác, ahol van áram, meg számítógép. - nevetett Siwon.
Vacsora után Siwon, Eunhyuk és Donghae elmentek készülődni az esti bulira, a többiek pedig elhatározták, hogy dvd-znek, ha már van egy csúcs szuper házimozijuk a nappaliban.
Ryeowook elment megkérdezni Gikwangot nincs-e kedve velük tartani, meg persze a többi fiúnak is. Hyunseung, Yoseob és Junhyung örültek a jó ötletnek, Dongwoon és Doojoon viszont úgy döntöttek inkább pihennek, kimerítő volt a napjuk.
- Wookie, - súgta oda kifelé menet Gikwang. - Joont is elhívhatom?
- Persze, nyugodtan.
- Köszi. - ragyogott fel Gikwang arca, azzal már kopogott is a fiú ajtaján.
- Tessék - hallotta bentről a fiú selymes hangját.
- Joon, - dugta be a fejét az ajtón Gikwang. - páran dvd-zünk a nappaliban. Nincs kedved velünk tartani?
- De, szívesen. - mosolyodott el a fiú. - Szóljunk Mirnek is.
A kis maknae persze, hogy menni akart, főleg, hogy az egész délutánját a szobájában gubbasztva töltötte a délelőtti incidens után. Mire kiértek már csak egy hely maradt a kanapén, így is többen a földön foglaltak helyet. Joon ült a kanapéra miután Gikwang közölte, hogy ő jobban szeret a földön ülni. Mirnek már csak a karfa jutott, ám formás feneke minduntalan lecsúszott róla.
- Jó lesz így? - kérdezte Joon miután átkarolta a derekát. - Majd én megtartalak, hogy ne csússz le.
- Köszi! Illetve nem! Nem jó így! Én nem akarok itt ülni! - hisztizett.
Joon felsóhajtott, túlságosan jól ismerte már a maknaet, tudta, hogy addig nem fogja abbahagyni, amíg nem kapja meg, amit akar. Épp állt volna fel, de Gikwang megelőzte.
- Ülj nyugodtan a helyemre Mir, nekem jó lesz a karfa is - mosolygott a fiúra.
- Köszönöm Gikwang-ssi - mosolygott boldogan a maknae.
Ám a fiúval pontosan az történt, ami az előbb Mirrel is, az ő kicsiny feneke is állandóan le-lecsúszkált a karfáról. Ezt Joon is észrevette, ám hirtelenjében nem tudta mit tegyen, Mirrel azért mégis más volt a helyzet, ő a csapattársa volt. Végül nem bírta tovább nézni szegény Gikwang kínlódását, és karját a fiú dereka köré fonta.
- Megtartalak, hogy le ne csússz, rendben? - kérdezte, miközben halvány pír öntötte el az arcát.
- Kö-köszönöm - Gikwang arcának színe jó eséllyel versenyzett a haja színével. Hát ha még látta volna, az előttük ülő maknae arcán szétterülő, elégedett vigyort.

Az este jó hangulatban telt el, a fiúk rengeteget nevettek, ám hamar elszállt az idő, és ideje volt aludni térni. Shindong is elbúcsúzott a többiektől. Már javában aludt mindenki, amikor Yesung apró zörejre lett figyelmes. Mintha valaki a kulcsával babrált volna az ajtózárban. Bizonyára Siwonék jöttek meg, gondolta, ezzel oldalra fordult, és aludt is tovább, de a zaj csak nem akart megszűnni. Végül már annyira idegesítette, hogy felkelt, és kiment megnézni, mégis mi van. Kinyitotta az ajtót, de majdnem elájult a tömény alkoholszagtól, ami megcsapta az orrát.
- Köszi Yesung - motyogta akadozó nyelvekkel Siwon. - Az istennek se tudtam beletalálni abba a kis lyukba. Pedig nekem aztán jó a lyukérzékem - vigyorgott, akár a tejbetök.
Mögötte Eunhyuk és Donghae támogatták befelé egymást, de amitől Yesung igazán ledöbbent az a mögöttük düledező három Mblaqos srác volt.
- Te jó ég! Hát ti meg mit műveltetek?
- Csak egy kicsit mulatoztunk - röhögött Donghae.
- Hát azt látom. Leeteuk ezért kitekeri a nyakatokat.
- Ki hát! - hallotta meg a háta mögül az előbb említett személy hangját Yesung. - Ez mégis hogyan képzeltétek? - nézett haragos tekintettel a három fiúra.
- Ugyan már Teuk, lazíts egy kicsit! - veregette meg Siwon a leader vállát.
- Adok én neked mindjárt olyan lazítást! És ti, Seungho? Ti is, hogy néztek ki! - fordult elhűlve az Mblaq vezetőjéhez.
- Mi csak gondoltuk lemegyünk inni egy kicsit, aztán összefutottunk Siwonékkal - próbált megtámaszkodni a falban Seungho.
- És mégis mennyit ittatok?
- Én három pohárral.
- És attól ennyire kikészültél? - csodálkozott Teuk.
- Nem nagyon szoktam inni.
- Ó, megkínáltam őket az én titkos kevert italommal. - magyarázta Siwon.
Teuk pontosan tudta miről beszél a fiú, ő is kóstolta már, és nem sok kell hozzá, hogy kiüsse magát vele az ember, főleg ha nincs alkoholhoz szokva.
Ez taccsra teszi nekem a fél Mblaqot - sopánkodott Leeteuk. - Jöhet még ennél rosszabb? - sóhajtott fel magában.
Az égiek mintha csak gyors választ akartak volna küldeni a kérdésére, egy női hang szólalt meg az ajtóban.
- Siwon! - nyávogta egy magas, festett szőke hajú lány. - Meddig kell még az ajtóban állnom?
- Máris megyünk cica, bírd ki még egy kicsit.
- De nekem pisilnem kell! - nyafogott tovább a lány.
- A folyosó jobb oldalán, a harmadik ajtó a mosdó - igazított útba Siwon.
A lány megindult, de vészesen imbolyogni kezdett magassarkújában, Yesung odasietett hozzá és eltámogatta a wc-ig, miután abban is kételkedni kezdett, hogy a lány ilyen állapotban egyáltalán el tudna számolni háromig.
Eközben Leeteuk számon kérte Siwonon az előbb látottakat.
- Mégis ki ez a lány Siwon, és hogy kerül ide?
- A klubban szedtem fel, és kettőt találhatsz miért van itt? - vigyorgott a kis playboy.
- Siwon, te nem vagy normális! Nem hozhatsz fel ide csak úgy lányokat! Azonnal küld haza!
- Rendben, csak előtte még eljátszogatok vele egy kicsit.
- Ki van zárva!
- Naaa, ne legyél ünneprontó Teuk! - biggyesztette le az ajkát Siwon.
- Tűnés aludni! - kiabált rájuk Leeteuk, elvesztve utolsó csepp türelmét is. Még az Mblaq tagjai is fülüket-farkukat behúzva imbolyogtak be szobáikba.
Leetuek hívott egy taxit, aztán Yesunggal együtt lekísérték a lányt a ház elé. Kénytelen volt belenyúlni a lány táskájába, hogy megtudja a címét. Amikor megérkezett az autó, Yesunggal együtt beültették, majd Teuk kifizette a taxisofőrt, és megkérte, hogy kísérje be a lányt egészen a lakásáig.
Végül Leeteuk is sikeresen visszabújt ágyába, és azt hitte végre kipihenheti magát, amikor apró nyögések ütötték meg a fülét.
- Basszátok meg! - mormogta hangosan, párnáját a fejére húzva - Csak ne egymást - nevette el magát, amikor rájött mit is mondott.
De úgy tűnt Eunhyuknak és Donghaenak meg sem fordult a fejében, hogy van, aki aludni szeretne.

1. fejezet

Másnap mindhárom helyen nagy volt a készülődés. Ruhadarabok repkedtek mindenfelé, fiúk száguldoztak le-fel a folyosókon, mindenki igyekezett minden szükséges dolgot elpakolni. Sujuéknál a fürdők előtt alakult ki kisebb tumultus, mert miért is ne, mindenki ugyanakkor akarta megrohamozni a helyiséget. Így sem volt egyszerű egymás hatalmas bőröndjeit kerülgetni, plusz Kyu bedobozolt számítógépét, és annak tartozékait, ami nélkül a fiú egy lépést sem volt hajlandó tenni.
Az MBLAQ tagok mindannyian Mir szobájában tartózkodtak, miután a maknae addig hisztizett, hogy márpedig ő nem hagyja itt a féltve őrzött mangáit, hisz ki tudja milyen szörnyűség történhet velük, hogy a fiúk jobbnak látták, ha segítenek Mirnek bedobozolni őket, különben soha a büdös életben nem fognak elindulni.
Néhány utcával arrébb Dongwoon, Doojoon, Yoseob, Junhyung és Gikwang elhűlten nézte a ház előtt álló öt bőröndjüket a vele szemben álló három bőrönddel szemben, melyek Hyunseunghoz tartoztak.
- Mond csak Seungie tuti biztos, hogy nem hagytál itthon valami? – kérdezte Junhyung aggódó arccal.
- Hülye! – húzta fel az orrát a másik, pontosan tudva, hogy a fiú csak szívatja őt.
Junhyung felnevetett és beletúrt a fiú most éppen szőke színben pompázó hajába.
Pár perc múlva megérkezett a kisbusz, ami új szálláshelyükre viszi majd a fiúkat. Berakták csomgjaikat, aztán beültek a buszba indulásra készen, csupán Hyunseung pakolászott még hátul.
- Nem kéne neki segíteni? – nézett hátra Dongwoon, megsajnálva a bőröndjeivel bajlódó fiút.
- Kell neki ennyi cuccot magával hoznia! Én ugyan ki nem szállok! – jelentette ki kerek perc Doojoon.
A többiek is mind úgy tettek mintha éppen valami nagyon fontos látnivalójuk akadt volna valahol a távoli messzeségben. Woonie végül kiszállt és hátrasétált a fiúhoz.
- Várj, segítek – emelte fel az egyik csomagot.
- Köszi – nézett rá hálásan Hyunseung.
Végül sikeresen elindultak, hogy fél óra múlva megérkezzenek új lakóhelyükre.
- Úgy tűnik mi vagyunk az elsők – állapította meg Gikwang, miután belépett az épületbe.
- Akkor legalább nyugodtan kipakolhatunk – jegyezte meg a rapper.
- És mi foglalhatunk elsőnek szobát – száguldott végig a folyosón Yoseob.
Doojoon benyitott az első szobába.
- Kétágyas – állapította meg, majd megnézte a következő két szobát is. – Úgy tűnik mindegyik az, és egyformán vannak berendezve.
- Akkor ez a három szoba jó is lesz, nem? – érdeklődött Dongwoon.
- Hogy is ne, hogy állandóan az elmenő meg a megjövő embereket hallgassam! – horkant fel a rapper.
- Hátsó három? – dobott fel egy másik lehetőséget Woonie.
- Na, így már mindjárt más.
- Azok legalább közelebb vannak a fürdőszobákhoz. - helyeselt Hyunseung, aki időközben bejárta az egész házat.
- Akkor ebben megegyeztünk, menjünk pakoljunk ki. – utasította őket a leader.
Már majdnem készen voltak, mikor hangokat hallottak kintről, az MBLAQ tagjai jöttek meg. Örömmel üdvözölték a fiúkat, rég volt már mikor utoljára látták egymást.
- Mizú Seungho, bírod még a strapát? – kérdezte tőle nevetve Doojoon.
- Ó, ezekkel az angyalkákkal? Ugyan, semmiség! – legyintett nevetve amaz.
- Mirüüüüü! – ugrott a nyakába Yoseob. Szegény maknae alig bírta megtartani az egyensúlyát, nem sok hiányzott, hogy mindketten hanyatt vágódjanak a járda betonján.
- Csak óvatosan Seobie – ölelte át barátját Mir.
- Miért van olyan érzésem, hogy most, hogy ezek ketten megint összekerültek, nem fogunk unatkozni? – kuncogott Thunder.
- Fiúk, nem segítenétek nekünk? – kérdezte Joon miközben egy nagy, fehér dobozt emelt ki a csomagtartóból. – Mir elhozta az összes mangáját – lövellt mérges pillantást a fiú felé. – És bőven elég volt kicipekedni... – de a mondatot már nem tudta befejezni, nem figyelt oda és megbotlott a járda szegélyében. Szerencséjére és Gikwang gyors reflexének köszönhetően, sem ő, sem a doboz nem kötött közelebbi ismeretséget a földdel.
- Kösz, Kwangie – hálálkodott a fiúnak, aki rögtön fülig pirult.
- Ugyan, igazán semmiség.
Joon mosolyogva ment tovább, észre sem véve a fiú arcán lejátszódó érzelmeket, Junhyung pedig a fejét fogta kínjában.
- Tudom mit érzel haver, számunkra is rejtély! - paskolta meg a fiú vállát nevetve G.O.
Szóval nekik is feltűnt, mosolyodott el a rapper, miközben ő is beállt a sorba egy doboznyi mangáért.
Hála a Beast segítségének a fiúk hamar bepakoltak, bár Mir szobája igencsak szűkös lett a sok könyv miatt, így a fiúk úgy döntöttek ő alszik majd egyedül. Emiatt kissé elszontyolódott, de Hyunseung biztosította róla, hogy bármikor áthívhatja őt a fiú, ha kell neki este egy kis társaság. Ettől Mirnek máris jobb kedve lett. Míg Dongwoon és Junhyung is jobban szerette, ha egyedül lehetett, addig Mir igényelte a társaságot, és nem sokáig tudott egyedül meglenni.
Nem sokkal később begördült a Super Junior busza is. Ők is elkezdtek kipakolni.
- Milyen jó Shindongnak – sóhajtott fel Hyukie.
- Ő bezzeg mehetett a barátnőjéhez lakni. Nem igazság! Én is akarok egy barátnőt.
- Minek neked barátnő Hyukie, mikor itt vagyok neked én? – karolta át kuncogva barátja vállát Siwon.
- Haha, nagyon vicces. Akkor inkább alszom Chocoval – grimaszolt Hyukie, magához ölelve szeretett kutyáját, majd hirtelen felragyogott az arca. – Bár jut eszembe, a te családodnak jó nagy háza van, úgyhogy akár be is költözhetnék hozzátok.
- Na, még csak az kéne! – rázta meg a fejét Siwon.
- De akkor engem is visztek magatokkal! – ugrott a hátukra Donghae.
- Aúú – jajdult fel Hyukie, ahogy Choco az ijedtségtől belé marta apró karmocskáit.
- Bocsánat – vágott bűnbánó képet Hae. – Adok rá gyógypuszit – ajánlotta fel engesztelésképpen a fiúnak.
- Itt fáj – mutatott a vállára Hyukie egy szomorú kiskutya tekintetével.
Donghae óvatosan arrébb húzta a fiú pólóját és puszit lehelt meztelen vállára.
- Jobb már?
- Aha – bólogatott boldog mosollyal arcán Hyukie.
- Na jól van gyerekek, ne álljátok el az utat! – morgott Yesung, aki épp teknőseit hozta be Wookie segítségével, míg Sungmin Kyuhyunnak segített a számítógépes cuccait becipelni.
- Bocsánat – állt arrébb a három jómadár.
- Na gyerünk, munkára fel! – tolta őket játékosan be a szobába Teuk.
Estére sikerült mindenkinek berendezkednie. Wookie a konyhában tüsténkedett, vacsorát főzött a többieknek.
- Mmmm, mik ezek az isteni illatok? – szagolt bele a levegőbe Gikwang, miközben belépett a helyiségbe.
- Bibimbapot csinálok
- Nagyon jó illata van.
- Te szoktál főzni, ugye Gikwang?
- Néha igen, de messze nem vagyok olyan jó szakács, mint te.
- Ugyan, ne túlozz! - pirult el Wookie.
- Nem túlzok. Ez az igazság. Sokat hallottam már a főzőtudományodról.
- Akkor van kedved élesben is kipróbálni? - nevette el magát Wookie. - Gyere, vacsorázz velünk!
- Nagyon szívesen. Köszönöm a meghívást!
- Majd ha ízlett, akkor köszönd.
- Rendben. Tudok valamiben segíteni?
- Hát az étel mindjárt kész.
- Akkor megterítek.
- Oh, az jó lesz, köszi.
- Ugyan, ez a legkevesebb.
Gikwang kivette a tányérokat a szekrényből és szép sorban letette őket az asztalra. Épp a poharakat rakosgatta, mikor megjelent Mir. A fiú szintén megérezte a finom illatokat, és odasomfordált Wookiehoz.
- Ryeowook-ssi - kezdte félénken -, nem kaphatnék én is a főztödből? Nagyon éhes vagyok.
- Dehogynem Mir - mosolygott kedvesen a fiúra.
- Nagyon szépen köszönöm - hajolt meg Mir boldogan.
- De mi lesz a többiekkel? - morfondírozott Gikwang. - Ők vajon mit esznek?
- Még tudok csinálni, van még hozzávaló. Talán csak húst kell venni
- Akkor megyek, megkérdezem őket - ajánlotta fel Mir. Pár perc múlva azzal a válasszal tért vissza, hogy a többiek úgy döntöttek ma este pizzázni fognak. Közben elkészült a vacsora, és a Sujus fiúk megszállták az ebédlőt.
-Ők meg mégis mit keresnek itt? - mutatott Hyukie csodálkozva a két ”idegenre”.
- Meghívtam őket, hogy vacsorázzanak velünk - magyarázta Wookie.
- Mi van, a Cubenak meg a J. Tune Campnek nincs pénze, hogy etessen titeket? - jegyezte meg Hae gúnyosan.
Mir és Gikwang még sosem érezte magát ennyire megalázva, mint most.
- Ebből elég! - állt fel dühösen Teuk, hangja keményen és határozottan csengett. - Ha Wookie meghívta őket, akkor velünk esznek. És mindenki viselkedjen! Szeretnék nyugodtan megvacsorázni.
- Igenis, hyung. - szegték le fejüket mindketten.
A vacsora ezután igencsak fagyos hangulatban telt tovább, mindenki azon volt, hogy minél hamarabb belapátolja az ételt, és végre szabadulhasson innen. Csengőszó törte meg a csendet, aztán Yoseob hangja hallatszott.
- Megjött a pizzaaaa! - futott végig a folyosón. Ajtót nyitott, átvette a pizzát, de mikor fizetni kellett, rájött, hogy nála nincs egyetlen won se.
- Doojoon! - száguldott be a szobába. - Adj pénzt a pizzára! - nyújtotta tenyerét a leader felé.
- Cöh, miért mindig nekem kell fizetnem? - morgolódott, miközben elővette pénztárcáját.
- Mert a te dolgod, hogy vigyáz ránk - mosolygott rá huncutul Yoseob, majd elment kifizetni a futárt.
A többiek is követték Yoseobot, de csalódottan vették tudomásul, hogy az ebédlő még foglalt.
- Akkor együnk a nappaliban - vetette fel Junhyung. Ötletét mindenki ujjongva fogadta és csakhamar pizzadobozok, tányérok, meg poharak hevertek a szőnyegen szanaszét. Jó hangulatban telt a vacsora, a fiúk vidáman beszélgettek egymással. Miután mindenki befejezte az étkezést, és Yoseobék is elpakoltak maguk után a nappaliban, a fiúk aludni tértek.Ki kíváncsian, ki aggódva, ki dühösen várta, hogy mit hoz a holnap.

Bevezető

- Hogy mi?
Egyszerre három helyen hangzott fel ugyanaz a kérdés Szöulban. A fiúk nem akarták elhinni, amit az imént hallottak. Összeköltözés? Ugye ez csak valami hülye vicc! Nem, ez nem lehet igaz! Meg fognak őrülni!

- Az ki van zárva, hogy én azokkal összeköltözzek? – dühöngött Eunhyuk.
- Így is sokan vagyunk, hogy fogunk annyian elférni? – méltatlankodott Siwon is.
- Órákig várhatunk majd a fürdőre? – morgolódott Sungmin.
- Főleg ha a hercegnőn lesz a sor! – gúnyolódott Donghae.
- Tényleg nincs más megoldás? – fordult könyörögve menedzserük felé Yesung.
- Sajnálom fiúk, de ez a helyzet. Kénytelenek lesztek néhány hetet kibírni velük.
Mindenki húzta a száját, kivéve Kyut, ő a legnagyobb lelki nyugalommal ült a helyén. Ez Siwonnak is feltűnt.
- Mond csak téged egyáltalán nem zavar, hogy összeköltözünk egy rakat másik sráccal? – kérdezte csodálkozva a fiút.
- Amíg van net a számítógépemhez addig nekem tök mindegy hol vagyunk. – válaszolta Kyu elégedett mosollyal az arcán.
A szokásos beszólás Kyutól az ő fellengzős modorában, a többiek már nem is csodálkoztak rajta, de Siwon lévén eléggé zaklatott idegállapotban volt, a fiú fennhéjázó stílusától kiakadva, dühöngve készült nekimenni a fiúnak. Hyukie és Hae alig bírták visszafogni.
- Megöllek! – üvöltötte, akár egy megvadult oroszlán, a két fiúnak minden erejét össze kellett szednie, hogy a helyén tartsák.
Teuk szóra akarta nyitni a száját, de rájött jelen állapotban jobban jár ha inkább nem szól semmit.
- Hát akkor ezt meg is beszéltük, holnap költözés! – csapta össze mosolyogva kezeit a menedzser, miközben azon volt, hogy minél előbb elhagyja a lassan csatatérré változó helyiséget.

Eközben Szöul egy másik pontjában.
- He? – esett le mind az öt fiú álla a hír hallatára.
- Én nem akarok elköltözni innen. Mi lesz a mangáimmal? – nyafogott Mir.
- A mangáidnak nem lesz semmi baja. – válaszolt higgadtan a menedzser, hozzá volt már szokva Mir hisztijeihez.
- És én meg, hogy fogok gyakorolni? – vetette le magát mérgesen Joon a hozzá legközelebb álló fotelba.
- Majd Siwon eltáncolja veled a Hatyúk tavát – húzta az agyát G.O.
- Kapd be! – öltötte ki a fiúra a nyelvét, aztán tüntetőleg hátat fordítva neki, belefúrta arcát a fotel támlájába.
- Ugyan már fiúk, ott lesz a Beast is, velük jóban vagytok. – próbálta a menedzser szimpatikussá tenni a helyzetet.
- Legalább ennyi jó van benne. – mormogta Mir.
- Meglátjátok nem lesz ez olyan szörnyű! – mosolygott a többiekre biztatóan Seungho.
Egyszerre négy párna repült a fiú felé!
- Nagyon remélem, hogy igazad lesz, leader .– sóhajtott fel Thunder.

Pár utcával arrébb sem volt éppen rózsás a helyzet.
- Na neeee! – sóhajtott fel Doojoon. - Az nekem túl sok ember.
- Én se szeretem a nagy tömeget. – csatlakozott hozzá az általában oly csendes maknae.
- Nekem pedig minden körülmények között kell az esti egy órám a fürdőben. – jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon Hyunseung, amire a többieknek csupán egy hangos sóhaj volt a válaszuk. Junhyung elnyúlt az ágyon és a lepedőt kezdte el markolászni Seungie nyaka helyett. Imádta a hercegnőt, ahogy mindenki nevezte, de voltak pillanatok mikor meg tudta volna folytani egy kanál vízben.
- Szerintem pedig jó buli lesz! – lelkesedett Yoseob mindenki legnagyobb elképedésére. – Most miért néztek így rám? Ti imádjátok a humorom és biztos vagyok benne, hogy a másik három banda tagjai között is vannak jó páran, akik vevők egy kis mókázásra.
Az öt fiú egyszerre nevetett fel, már előre sajnálták a többieket.
- Azért én annak örülök, hogy az MBLAQ is velünk lakik majd. – mosolyodott el Gikwang.
- Főleg Lee Joonnak, mi? – kacsintott rá Doojoon, mire a fiú arca rögtön egy jól érett paradicsom színével kezdett vetekedni.
Mindenki pontosan tudta a bandában, hogy a fiú gyengéd érzelmeket táplál Joon iránt, de az vagy totál vak volt, vagy direkt nem akarta észrevenni Gikwang felé irányuló érzéseit.
- Nos rendben, úgy sincs más választásunk, nem igaz? Hát akkor próbáljuk meg kihozni ebből a helyzetetből a lehető legjobbat! – ugrott fel az ágyról a rapper.