1. fejezet

Másnap mindhárom helyen nagy volt a készülődés. Ruhadarabok repkedtek mindenfelé, fiúk száguldoztak le-fel a folyosókon, mindenki igyekezett minden szükséges dolgot elpakolni. Sujuéknál a fürdők előtt alakult ki kisebb tumultus, mert miért is ne, mindenki ugyanakkor akarta megrohamozni a helyiséget. Így sem volt egyszerű egymás hatalmas bőröndjeit kerülgetni, plusz Kyu bedobozolt számítógépét, és annak tartozékait, ami nélkül a fiú egy lépést sem volt hajlandó tenni.
Az MBLAQ tagok mindannyian Mir szobájában tartózkodtak, miután a maknae addig hisztizett, hogy márpedig ő nem hagyja itt a féltve őrzött mangáit, hisz ki tudja milyen szörnyűség történhet velük, hogy a fiúk jobbnak látták, ha segítenek Mirnek bedobozolni őket, különben soha a büdös életben nem fognak elindulni.
Néhány utcával arrébb Dongwoon, Doojoon, Yoseob, Junhyung és Gikwang elhűlten nézte a ház előtt álló öt bőröndjüket a vele szemben álló három bőrönddel szemben, melyek Hyunseunghoz tartoztak.
- Mond csak Seungie tuti biztos, hogy nem hagytál itthon valami? – kérdezte Junhyung aggódó arccal.
- Hülye! – húzta fel az orrát a másik, pontosan tudva, hogy a fiú csak szívatja őt.
Junhyung felnevetett és beletúrt a fiú most éppen szőke színben pompázó hajába.
Pár perc múlva megérkezett a kisbusz, ami új szálláshelyükre viszi majd a fiúkat. Berakták csomgjaikat, aztán beültek a buszba indulásra készen, csupán Hyunseung pakolászott még hátul.
- Nem kéne neki segíteni? – nézett hátra Dongwoon, megsajnálva a bőröndjeivel bajlódó fiút.
- Kell neki ennyi cuccot magával hoznia! Én ugyan ki nem szállok! – jelentette ki kerek perc Doojoon.
A többiek is mind úgy tettek mintha éppen valami nagyon fontos látnivalójuk akadt volna valahol a távoli messzeségben. Woonie végül kiszállt és hátrasétált a fiúhoz.
- Várj, segítek – emelte fel az egyik csomagot.
- Köszi – nézett rá hálásan Hyunseung.
Végül sikeresen elindultak, hogy fél óra múlva megérkezzenek új lakóhelyükre.
- Úgy tűnik mi vagyunk az elsők – állapította meg Gikwang, miután belépett az épületbe.
- Akkor legalább nyugodtan kipakolhatunk – jegyezte meg a rapper.
- És mi foglalhatunk elsőnek szobát – száguldott végig a folyosón Yoseob.
Doojoon benyitott az első szobába.
- Kétágyas – állapította meg, majd megnézte a következő két szobát is. – Úgy tűnik mindegyik az, és egyformán vannak berendezve.
- Akkor ez a három szoba jó is lesz, nem? – érdeklődött Dongwoon.
- Hogy is ne, hogy állandóan az elmenő meg a megjövő embereket hallgassam! – horkant fel a rapper.
- Hátsó három? – dobott fel egy másik lehetőséget Woonie.
- Na, így már mindjárt más.
- Azok legalább közelebb vannak a fürdőszobákhoz. - helyeselt Hyunseung, aki időközben bejárta az egész házat.
- Akkor ebben megegyeztünk, menjünk pakoljunk ki. – utasította őket a leader.
Már majdnem készen voltak, mikor hangokat hallottak kintről, az MBLAQ tagjai jöttek meg. Örömmel üdvözölték a fiúkat, rég volt már mikor utoljára látták egymást.
- Mizú Seungho, bírod még a strapát? – kérdezte tőle nevetve Doojoon.
- Ó, ezekkel az angyalkákkal? Ugyan, semmiség! – legyintett nevetve amaz.
- Mirüüüüü! – ugrott a nyakába Yoseob. Szegény maknae alig bírta megtartani az egyensúlyát, nem sok hiányzott, hogy mindketten hanyatt vágódjanak a járda betonján.
- Csak óvatosan Seobie – ölelte át barátját Mir.
- Miért van olyan érzésem, hogy most, hogy ezek ketten megint összekerültek, nem fogunk unatkozni? – kuncogott Thunder.
- Fiúk, nem segítenétek nekünk? – kérdezte Joon miközben egy nagy, fehér dobozt emelt ki a csomagtartóból. – Mir elhozta az összes mangáját – lövellt mérges pillantást a fiú felé. – És bőven elég volt kicipekedni... – de a mondatot már nem tudta befejezni, nem figyelt oda és megbotlott a járda szegélyében. Szerencséjére és Gikwang gyors reflexének köszönhetően, sem ő, sem a doboz nem kötött közelebbi ismeretséget a földdel.
- Kösz, Kwangie – hálálkodott a fiúnak, aki rögtön fülig pirult.
- Ugyan, igazán semmiség.
Joon mosolyogva ment tovább, észre sem véve a fiú arcán lejátszódó érzelmeket, Junhyung pedig a fejét fogta kínjában.
- Tudom mit érzel haver, számunkra is rejtély! - paskolta meg a fiú vállát nevetve G.O.
Szóval nekik is feltűnt, mosolyodott el a rapper, miközben ő is beállt a sorba egy doboznyi mangáért.
Hála a Beast segítségének a fiúk hamar bepakoltak, bár Mir szobája igencsak szűkös lett a sok könyv miatt, így a fiúk úgy döntöttek ő alszik majd egyedül. Emiatt kissé elszontyolódott, de Hyunseung biztosította róla, hogy bármikor áthívhatja őt a fiú, ha kell neki este egy kis társaság. Ettől Mirnek máris jobb kedve lett. Míg Dongwoon és Junhyung is jobban szerette, ha egyedül lehetett, addig Mir igényelte a társaságot, és nem sokáig tudott egyedül meglenni.
Nem sokkal később begördült a Super Junior busza is. Ők is elkezdtek kipakolni.
- Milyen jó Shindongnak – sóhajtott fel Hyukie.
- Ő bezzeg mehetett a barátnőjéhez lakni. Nem igazság! Én is akarok egy barátnőt.
- Minek neked barátnő Hyukie, mikor itt vagyok neked én? – karolta át kuncogva barátja vállát Siwon.
- Haha, nagyon vicces. Akkor inkább alszom Chocoval – grimaszolt Hyukie, magához ölelve szeretett kutyáját, majd hirtelen felragyogott az arca. – Bár jut eszembe, a te családodnak jó nagy háza van, úgyhogy akár be is költözhetnék hozzátok.
- Na, még csak az kéne! – rázta meg a fejét Siwon.
- De akkor engem is visztek magatokkal! – ugrott a hátukra Donghae.
- Aúú – jajdult fel Hyukie, ahogy Choco az ijedtségtől belé marta apró karmocskáit.
- Bocsánat – vágott bűnbánó képet Hae. – Adok rá gyógypuszit – ajánlotta fel engesztelésképpen a fiúnak.
- Itt fáj – mutatott a vállára Hyukie egy szomorú kiskutya tekintetével.
Donghae óvatosan arrébb húzta a fiú pólóját és puszit lehelt meztelen vállára.
- Jobb már?
- Aha – bólogatott boldog mosollyal arcán Hyukie.
- Na jól van gyerekek, ne álljátok el az utat! – morgott Yesung, aki épp teknőseit hozta be Wookie segítségével, míg Sungmin Kyuhyunnak segített a számítógépes cuccait becipelni.
- Bocsánat – állt arrébb a három jómadár.
- Na gyerünk, munkára fel! – tolta őket játékosan be a szobába Teuk.
Estére sikerült mindenkinek berendezkednie. Wookie a konyhában tüsténkedett, vacsorát főzött a többieknek.
- Mmmm, mik ezek az isteni illatok? – szagolt bele a levegőbe Gikwang, miközben belépett a helyiségbe.
- Bibimbapot csinálok
- Nagyon jó illata van.
- Te szoktál főzni, ugye Gikwang?
- Néha igen, de messze nem vagyok olyan jó szakács, mint te.
- Ugyan, ne túlozz! - pirult el Wookie.
- Nem túlzok. Ez az igazság. Sokat hallottam már a főzőtudományodról.
- Akkor van kedved élesben is kipróbálni? - nevette el magát Wookie. - Gyere, vacsorázz velünk!
- Nagyon szívesen. Köszönöm a meghívást!
- Majd ha ízlett, akkor köszönd.
- Rendben. Tudok valamiben segíteni?
- Hát az étel mindjárt kész.
- Akkor megterítek.
- Oh, az jó lesz, köszi.
- Ugyan, ez a legkevesebb.
Gikwang kivette a tányérokat a szekrényből és szép sorban letette őket az asztalra. Épp a poharakat rakosgatta, mikor megjelent Mir. A fiú szintén megérezte a finom illatokat, és odasomfordált Wookiehoz.
- Ryeowook-ssi - kezdte félénken -, nem kaphatnék én is a főztödből? Nagyon éhes vagyok.
- Dehogynem Mir - mosolygott kedvesen a fiúra.
- Nagyon szépen köszönöm - hajolt meg Mir boldogan.
- De mi lesz a többiekkel? - morfondírozott Gikwang. - Ők vajon mit esznek?
- Még tudok csinálni, van még hozzávaló. Talán csak húst kell venni
- Akkor megyek, megkérdezem őket - ajánlotta fel Mir. Pár perc múlva azzal a válasszal tért vissza, hogy a többiek úgy döntöttek ma este pizzázni fognak. Közben elkészült a vacsora, és a Sujus fiúk megszállták az ebédlőt.
-Ők meg mégis mit keresnek itt? - mutatott Hyukie csodálkozva a két ”idegenre”.
- Meghívtam őket, hogy vacsorázzanak velünk - magyarázta Wookie.
- Mi van, a Cubenak meg a J. Tune Campnek nincs pénze, hogy etessen titeket? - jegyezte meg Hae gúnyosan.
Mir és Gikwang még sosem érezte magát ennyire megalázva, mint most.
- Ebből elég! - állt fel dühösen Teuk, hangja keményen és határozottan csengett. - Ha Wookie meghívta őket, akkor velünk esznek. És mindenki viselkedjen! Szeretnék nyugodtan megvacsorázni.
- Igenis, hyung. - szegték le fejüket mindketten.
A vacsora ezután igencsak fagyos hangulatban telt tovább, mindenki azon volt, hogy minél hamarabb belapátolja az ételt, és végre szabadulhasson innen. Csengőszó törte meg a csendet, aztán Yoseob hangja hallatszott.
- Megjött a pizzaaaa! - futott végig a folyosón. Ajtót nyitott, átvette a pizzát, de mikor fizetni kellett, rájött, hogy nála nincs egyetlen won se.
- Doojoon! - száguldott be a szobába. - Adj pénzt a pizzára! - nyújtotta tenyerét a leader felé.
- Cöh, miért mindig nekem kell fizetnem? - morgolódott, miközben elővette pénztárcáját.
- Mert a te dolgod, hogy vigyáz ránk - mosolygott rá huncutul Yoseob, majd elment kifizetni a futárt.
A többiek is követték Yoseobot, de csalódottan vették tudomásul, hogy az ebédlő még foglalt.
- Akkor együnk a nappaliban - vetette fel Junhyung. Ötletét mindenki ujjongva fogadta és csakhamar pizzadobozok, tányérok, meg poharak hevertek a szőnyegen szanaszét. Jó hangulatban telt a vacsora, a fiúk vidáman beszélgettek egymással. Miután mindenki befejezte az étkezést, és Yoseobék is elpakoltak maguk után a nappaliban, a fiúk aludni tértek.Ki kíváncsian, ki aggódva, ki dühösen várta, hogy mit hoz a holnap.